Gemza Péter
Meditáció a szépségről
Az előadás nem mesél, hanem áramlik: mozdulatokból szőtt imádság és jajkiáltás egyszerre. A szívek dobbanása, amely valóban a résztvevőkből származik, közös ritmussá fonódik, majd széttöredezik, mintha a kozmosz szívverése kihagyna egy pillanatra. Ebben a törésben mutatkozik meg az ember: egyszerre pusztító és teremtő lény, aki képes a szépséget rombolni és képes újra megszülni.