Búcsúzunk Dobos Imrétől

A Tamási Áron Színház társulata megrendüléssel értesült Dobos Imre, társulatunk egykori színészének halálhíréről. Az utóbbi évtizedek során Nagyváradon élő művész 1966-ban végzett a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen, utána pedig 1988-ig a sepsiszentgyörgyi színház társulatának tagja volt.

Egykori sepsiszentgyörgyi kollégái úgy emlékeznek vissza rá, mint szerény, visszahúzódó, mértéktartó emberre, aki nem élt különösebben látványos társadalmi életet, de tehetséges színész volt, nagyon sok előadásban játszott színházunkban, és nagyon fontos szerepeket is alakított, például a Tompa Miklós által 1983-ban színpadra állított Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása című előadás címszerepét, mely produkciót a sepsiszentgyörgyi színház hőskorának egyik meghatározó jelentőségű előadásaként tartja számon a színháztörténet.

Dobos Imre (barátainak, közeli ismerőseinek: Cibi) művelt, olvasott színészként mindig nagy gonddal és művészi alázattal dolgozott, komolyan vette, hivatásának tekintette a szakmáját, ezenkívül jó kolléga, kedves, nyitott, barátságos ember volt, szeretett tagja a sepsiszentgyörgyi társulatnak.

Ő maga így nyilatkozott sepsiszentgyörgyi éveiről egy Krónikának adott interjúban: „Az első igazán jó szerepem Saul Levitt Parancsra tettem című darabjában Davidson volt, ezt követték a jobbnál jobb Tamási-szerepek. Tompa Miklós Szentgyörgyön képzelte el a Tamási-ciklust, az Ősvigasztalás kivételével mindenik darabot be is mutattuk, és játszottam is mindenikben. De voltak nemcsak kellemes, hanem embert próbáló időszakok is: a 80-as években például szinte egy időben játszottam Tompa Miklós rendezésében Sütő András Pompás Gedeonjának és Erdman Az öngyilkos című darabjának a címszerepét, ez utóbbit Seprődi Kiss Attila rendezésében. (…) Ilyen és hasonló feladatok miatt éreztem azt gyakran Szentgyörgyön, hogy amolyan »kiemelt életet« élek.”

Nagyváradi kollégáihoz hasonlóan mi is úgy gondoljuk, hogy újabb komoly veszteség érte az erdélyi színházi szakmát, Cibi bácsi lankadatlan fiatalos energiája, lelkesedése és szakmai odaadása példaértékű lehet számunkra. Osztozunk kollégáinkkal a gyászban, vigasztalódást kívánunk a hozzátartozóknak.

Cibi bácsi, emléked megőrizzük, nyugodj békében!