Bicskei Zsuzsanna

Apokrif

Bicskei Zsuzsanna előadása a tánc, az ének, a vers nyelvén beszél az elvakult vallásosság nevében legyilkolt több ezer egyszerű asszony sorsáról, női princípium és patriarchális világrend, hatalmasok és elnyomottak örökké élő konfliktusáról.
A művésznő így vall új előadásáról: „Mikor kezembe kerültek a boszorkányperek jegyzőkönyvei, nemcsak a felidézett történések barbár primitivizmusa rémített meg, hanem annak a több száz éves szövegekben felidézett közhangulatnak a rárímelése is mindazokra a borzalmakra, melyek újra meg újra ismétlődnek azóta is. Mert egy kirekesztésen, mesterségesen gerjesztett rettegésen alapuló civilizációban gyakorlatilag mindenki, aki mást mer mondani, mint az elismert axiómák, bármikor bajba kerülhet. Így van ez bárhol ezen a bolygón. Arthur Koestler szerint az emberi természet patologikus velejárója, örökösen visszatérő szégyenletes kényszere a „mások”, a „másfélék”, a nem-embernek tekinthető ellenfelek létrehozása és viktimizálása. Kétségbeesetten táncolok tehát – a reményért.”