A csárdáskirálynő

Bemutató dátuma: 2005. december 31.

Rendező: Keresztes Attila; Karmester: Incze G. Katalin; Koreográfus: Könczei Árpád; A koreográfus asszisztense: Ivácson László; Díszlet: Bartha József; Jelmez: Bianca Imelda Jeremias; Dramaturg: Bodó A. Ottó; Korrepetitor: Filip Ignác; Szcenikus: Deák Barna

Szereplők:

Vereczki Szilvia: Kicsid Gizella; Edwin: Váta Lóránd; Bóni gróf: Diószegi Attila; Stázi: Pál Ferenczi Gyöngyi; Cecília: D. Albu Annamária; Kerekes Ferkó: Szabó Tibor; Miska: Kőmíves Mihály; Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege: Botka László; Ferdinánd főherceg/kérő: Kolcsár József; Rohnsdorf Tábornok: Veress László; Tonelli/Tasziló Gróf: Nagy Alfréd; Gavallér/Viktor báró: Márton Lóránt; Endrei/Lazarevics: Mátray László; Ceremóniamester: Péter Hilda; Valamint: Győrbíró Enikő, Jancsó Zita, Nagy Szende, Sánta Kincső, Szőcs Melinda, Czegő Csongor, Nagy Kopeczky Kálmán

A zenekar tagjai: Benedek Károly (koncertmester), Baluș Sabin (segédkoncertmester), Karácsony Gabriella, Miklós Jácinta, Lázár Zsuzsanna, Fazakas Levente, Csibi Mónika, Hanke Katalin, Abos Győző, Fazakas Albert, Benkő Enikő, Csípő Krisztina, Szögyőr Árpád, Kerezsi Csongor, Boldizsár Szabolcs, Nichifor Raluca, Gábor Szabolcs, Simó Enikő, Aftin Sorin, Veres István, Demeter Attila, Obreja Botond, Botea Sebastian, Kelemen Szilárd, Puskás Andrea, Kertész János

„Keresztes Attila rendezése posztmodern abban az értelemben, hogy elidegenítő iróniával kezeli a darabot. Csakhogy – s erről maradéktalanul meggyőz – ez az egyetlen útja annak, hogy a történet ma is intenzíven átélhető legyen. Az elidegenítés egy apokrif szereplő dolga: az Uniter-díjas Péter Hilda (ez egyébként a legelőkelőbb kitüntetés, amit romániai színész kaphat), mint Ceremóniamester, afféle piros frakkba bújtatott androgünként vezeti többnyire némán, ill. pantomimmel az előadást. A rendezés másik vonása a közérthetően megjelenített intellektuális tartalom, hogy a konfliktusokat igyekszik minél több irányból megvilágítani. Ebben az előadásban a két csárdáskirálynő, Vereczki Szilvia és Lippert-Weilersheim hercegné (azaz Kicsid Gizella és D. Albu Annamária) érzékelhető módon ugyanannak a tragikus figurának a két életciklusát mutatja be: a fiatal nő boldogságának akadálya a polgári származás, az idősödő asszony – nyilván épp ezért – már csak arra vágyik, hogy csillagkeresztes dáma, császári udvarhölgy legyen. Mindenáron.” (Németh G. István: Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja – Csárdáskirálynő)

2006-ban az előadás vendégszerepelt Csíkszeredában, Brassóban, Marosvásárhelyen, valamint részt vett a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválján, Kisvárdán.