Az IFESZT-en is bemutatjuk a Kommunát
Idén a Radu Afrim által írt és rendezett Kommuna című „székely öko-románccal” vesz részt a Tamási Áron Színház társulata az Interetnikai Színházi Fesztiválon (IFESZT). A Nagyváradon tartott rendezvény közönsége november 13-án, pénteken 19 órától láthatja a sepsiszentgyörgyi előadást a Szigligeti Színház Nagytermében.
Az Interetnikai Színházi Fesztivál a romániai kisebbségi színjátszás egyik legfontosabb találkozója, mely kétévente más-más erdélyi városban kínál lehetőséget a szakmai és közösségi párbeszédre. Célja, hogy átfogó képet nyújtson a Romániában működő kisebbségi színházak és társulatok munkájáról, teret biztosítson a találkozásnak, tapasztalatcserének, egymásra figyelésnek. A tíznapos fesztivál programjában, mely idén november 10–21. között kerül megszervezésre, az erdélyi magyar színházi műhelyek előadásai mellett más romániai kisebbségi társulatok produkciói is helyet kapnak. Bemutatkozik például a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozata, a Temesvári Állami Német Színház, a bukaresti Állami Zsidó Színház, vagy a bukaresti Giuvlipen Színház roma társulata is egy-egy előadással. Prózai és zenés produkciók, mozgás- és formanyelvi kísérletek egyaránt szerepelnek a kínálatban, továbbá szakmai beszélgetések, közönségtalálkozók és más kísérőprogramok is várják az érdeklődőket.
A Tamási Áron Színház Kommuna című előadásának szövegkönyvét kifejezetten az abban játszó színészekre írta Radu Afrim rendező, aki a darabbal kapcsolatosan kijelentette: ez egy fikció, amely Székelyföldön játszódik, és amelyben megtalálható a hely humora és festőisége is. „Merem hinni, hogy sikerült megragadnom valamit a hely szellemiségéből, ezért lett a szöveg alcíme: székely öko-románc” – fogalmazott. Dálnoky Réka dramaturg szerint finom szövetű, lírai, de humorral és játékkal teli világa van az előadásnak, ami a mai ember számára kulcsfontosságú témát dolgoz fel: azt, ahogyan a történeteink menekvést nyújthatnak a magánnyal szemben.
Huba muzsikus egyedül él egy kúriában az erdő közepén. Szeretett nénikéje már rég meghalt, Ambrus, a mindenes, elment nyaralni Homoródalmásra, és még a tyúkok is hallgatnak, mert a múlt télen megfagytak. Huba különféle krémekkel kenegeti reumás ujjait, és álmatlan éjszakákon gyakran fekszik a plafont bámulva: nem viszi rá a lélek, hogy eladja a kúriát, amit már nem tud fenntartani. De egy sor bizarr esemény folytán a ház megtelik mindenféle bérlővel és az életük történeteivel, melyek úgy kanyarognak, mint a festett vonalak a korondi tányérokon.
