Búcsúzunk Balázs Évától

Balázs Éva a közönség által a rajongásig kedvelt, de a szakma által is elismert színésznő volt pályája első évtizedeiben Sepsiszentgyörgyön, aki rengeteget dolgozott, és nagyon sok emlékezetes alakítás kötődik a nevéhez. Maximalista lévén sosem rutinból játszott, és művészszínházi törekvései voltak, de nemcsak a nagy drámai szerepeket kedvelte, örömmel lépett fel vígjátékokban, kabaré-előadásokban is. Elhivatottsága és tehetsége is adott volt ahhoz, hogy a sepsiszentgyörgyi társulat egyik meghatározó művészévé váljon.

Székelyudvarhelyen született 1950-ben, 1974-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a sepsiszentgyörgyi színházhoz szerződött, ahol 1992-ig az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője volt a társulatnak. Akkor férjével, Csíky Csaba zeneszerzővel, színházunk zenekarvezetőjével együtt Marosvásárhelyre költözött.

Sepsiszentgyörgyi szerepei közül a színháztörténészek, kritikusok és egykori pályatársai a következőket tartják fontosabbaknak: Ilma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, 1976/77), Veronika (Sütő András: Csillag a máglyán, 1976/77), Melinda (Katona József: Bánk bán, 1977/78), Róza (Kertész Ákos: Özvegyek, 1977/78), Arabella (Sütő András: Kain és Ábel, 1978/79), Ráki (Benedek Elek: Többsincs királyfi, 1979/80), Báthory Anna (Móricz Zsigmond: Boszorkány, 1979/80), Judit (George Bernard Shaw: Az ördög cimborája, 1980/81), Panna (Tamási Áron: Vitéz lélek, 1981/82), Maria (Ny. Erdman: Az öngyilkos, 1982/83), Anna (Sütő András: Pompás Gedeon, 1982/83), Zsuzsa (Sylvester Lajos: Gyanú, 1983/84), Natalja Ivanovna (Csehov: Három nővér, 1985/86), Fruzsina (Molière: A fösvény, 1986/87), Anna (Vampilov: A múlt nyáron történt, 1987/88), Titania (Shakespeare: Szentivánéji álom, 1988/89), Kalauzáczia baronessz (Jókai Mór: A bolondok grófja, 1988/89), Máriné (Asztalos István: A fekete macska, 1989/90), Sári (Móricz Zsigmond: Sári bíró, 1991/92), Rottné (Karl Schönherr: Hit és szülőföld, 1992/93).

Kedvelte a költészetet, fontos pódiumműsorokat is készített színházunkban, melyek hanglemezen is megjelentek. Az Apáink arcán című szavalóestjét Farkas Árpád verseiből állította össze, az Anyám, anyám, édesanyám című egyéni produkcióját székely népballadák alapján.

A nyolcvanas évek sepsiszentgyörgyi kabarédömpingjében is a lelke legmélyéből játszott, a zsigereiből volt színész, legkisebb szerepében is a legnagyobb igényességre törekedett. Állandó nyugtalanság gyötörte, hogy vajon elég jó volt-e az éppen aktuális szerepében, és a magánéletben is ugyanilyen odaadó, lelkiismeretes kolléga volt. Igazi közösségi emberként az erdélyi magyarság sorskérdései is foglalkoztatták, nemzetiségi küldetésnek is tekintette a hivatását. Lelkes támogatója volt a színház iránt érdeklődő fiataloknak, örömmel segített nekik felkészülni a pályára. Ezt tette később a marosvásárhelyi színiakadémia tanáraként is, mélyen beoltva tanítványaiba a színház szeretetét.

Halálával újra szegényebbek lettünk egy igazi színházi emberrel.

Emlékét megőrizzük, vigasztalódást kívánunk gyászoló családjának.