Búcsúzunk Balogh Andrástól

Megrendüléssel értesültünk Balogh András, társulatunk egykori rendezője, színésze halálhíréről. Személyében egy lelkiismeretes, jóindulatú, szerény, a színház és kollégái iránt végtelenül alázatos embert ismerhettünk meg, aki nem harcolt a színházi babérokért, de amit elvállalt, azt mindig becsülettel elvégezte.

Balogh András Kolozsváron született 1945. december 15-én. A középiskolát követően a kolozsvári Politechnikai Intézet építészeti szakán tanult, de 1966-ban, három év után megszakította tanulmányait, és a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben folytatta. 1970-ben színészdiplomát szerzett, ezután újabb három évig Budapesten tanult a Színművészeti Akadémián. Erdélybe visszatérve a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja lett, ahol színészként, segédrendezőként, majd rendezőként dolgozott.

Fontosabb előadásai Emil Poenaru Holt peron, N. Machiavelli Mandragóra, Iosif Naghiu Pillangók a bőröndben, Dehel Gábor Az ártatlan, Móricz Zsigmond Kerek Ferkó, Mircea Ştefănescu A kis pokol, Tudor Popescu Emberek közt egyedül, Ivan Bukovcan Mielőtt a kakas megszólal, Szakonyi Károly Adáshiba, Móricz Zsigmond Sári bíró, K. Schönherr Hit és szülőföld, W. Kohlhaase – R. Zimmer Semmi sem igaz, igaz?, Ben Jonson Volpone, Barta Lajos Zsuzsi, Fényes Szabolcs – Nóti Károly Nyitott ablak, Franz és Paul Schönthan A szabin nők elrablása, Aldo Nicolaj Hárman a padon, Tomcsa Sándor Műtét című darabjaiból készültek. Közöttük díjazott produkciók is voltak.

Ezenkívül több szilveszteri kabaré-előadást is rendezett finom érzékkel, jó ízléssel, a humort keresve a szórakoztatásban. Fontos rendezők asszisztenseként, fordítóként és színészként is megjelenik a neve a sepsiszentgyörgyi színház adattárában, továbbá vendégrendezőként is kipróbálta magát más erdélyi színházakban.

Egykori színésztársai kedvelték, szerettek az előadásaiban játszani. Ő maga nem harcolt azért, hogy mindenáron elismertté váljon rendezőként, de kollégái mindig biztatták, hogy rendezzen.

A lélektani realizmus rendezője volt, a rendszerváltás után megjelenő új színházi stílusirányzatokat nem érezte a sajátjának. Ennek ellenére megértett és elfogadott minden újítást, amikor az nem öncélúan, hanem az értékek mentén történt. Így élt élete végéig, így őrizzük mi is az emlékét.

Balogh András február 15-én, csütörtökön reggel, életének 79. évében vett örök búcsút szeretteitől, temetésére szombaton 15 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi katolikus temetőben. Részvétnyilvánítás a család kérésére a temetőben lesz 14 órától.

Pihenése legyen csendes, emléke áldott.