Búcsúzunk Kövesdy István rendezőtől

Játék a kastélyban (1999/00), Bolha a fülbe (2001/02), A tündérlaki lányok (2002/03), A szarvaskirály (2002/03), Nők iskolája (2003/04), A búsképű (2004/05), Cyrano de Bergerac (2014/15), norway.today (2016/17). Előadások, melyekből kirajzolódik egy művész portréja. Alkotófolyamatok, rengeteg beszélgetéssel, vitákkal, egymás meggyőzésének törekvésével, lámpalázzal, sikerekkel, kudarcokkal…

Valójában ez jellemzi minden színházi társulat rendezőkkel való kapcsolatát, de a mi kapcsolatunk Kövesdy Istvánnal több volt ennél. Nemcsak azért, mert a kétezres évek elején szerződéses alkalmazottja volt a Tamási Áron Színháznak, hanem azért is, mert rendkívül empatikus személyisége lévén ő nemcsak alkotótársunk, hanem a barátunk is volt.

Művelt, igényes és rendkívül érzékeny embernek ismertük, aki nagy gondot fordított előadásai minden részletére, de színészei lelki rezdüléseire is. Elsősorban ember volt, olyan mély érzésekkel, empátiával, korrektséggel, amilyennel ritkán lehet találkozni ebben a demokratikusnak nem mindig nevezhető világban. Nem harsány vezérként dolgozott, inkább befelé forduló, visszafogott, melankolikus lírikusként. Sosem parancsokat osztogatott, inkább csendesen odasúgta ötleteit, elképzeléseit, döntéseit alkotótársai fülébe. Kerülte a konfrontációt, mégis határozott, makacs, nehezen hajlítható volt.

A rendszerváltás utáni években kezdte pályáját, a művészszínház egyik úttörőjeként, aki az elmúlt harminc évben valamennyi erdélyi színházban dolgozott, és színvonalas előadások hosszú sora fémjelzi a pályáját. A rendezés kitöltötte az életét, de abban elsősorban nem az önérvényesítés és győzni akarás jellemezte, inkább a művészet igazságának keresése.

Nyugdíjba vonulása után visszavonult a rendezéstől, kolozsvári kis házukat próbálta otthonosabbá tenni, rendezgette az előadásairól szóló archív anyagokat. Leginkább azonban a feleségével való hosszú kirándulásokban, körutakban lelte örömét. Idei nyaralásukat tervezte éppen, amikor a Nagy Rendező közbeszólt…

Nyugodj békében István, őrizzük közös munkáink emlékét és a barátságodat.

Kedves Enci, vigasztalódást kívánva osztozunk veled a gyászban.