A MAFESZT-en lép fel a társulat

Idén hetedik alkalommal szervezi meg a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) a MAFESZT vándorfesztivált, ezúttal Szatmárnémetiben, február 28. – március 9. között. A rendezvényen a Bocsárdi László rendezésében készült Rinocéroszok, valamint a Radu Afrim által írt és rendezett Kommuna – székely öko-románc című előadásait mutatja be a Tamási Áron Színház. A Rinocéroszokat kedden 19:30-tól, a Kommunát szerdán 19 órától játssza a sepsiszentgyörgyi társulat a Szatmárnémeti Északi Színházban.

Eugène Ionesco Rinocéroszok című abszurd drámáját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából állította színpadra a gyergyószentmiklósi és a sepsiszentgyörgyi társulat az egykori alapító igazgató, Bocsárdi László rendezésében. A rendező elmondta, öröm volt számára ez a felkérés, hisz a két színház egy tőről fakad. Az előadás szereposztásában hat gyergyószentmiklósi és nyolc sepsiszentgyörgyi színész nevét olvashatjuk, közülük nem hiányozhatnak a Sepsiszentgyörgyre átigazolt egykori figurások sem. Bocsárdi László bevallása szerint azért Eugène Ionesco darabot választott az ünnepi előadáshoz, mert az ő nézetei indították el a román színjátszás re-teatralizálási folyamatát, az irodalmi alapú színháztól való eltávolodását.

A darabban vasárnap délelőtt, valahol, egy fülledt francia kisvárosban végigcsörtet az utcán egy rinocérosz. Mit lehet ilyenkor tenni? Kit kell felhívni? Vagy egyáltalán kell-e foglalkozni vele? A különc Bérenger annyira másnapos, hogy nem tud törődni a dologgal, később viszont már nem hagyja nyugodni a téma, hisz a rinocéroszok egyre többen vannak. Lassan elöntik az egész várost. Egyesek szerint van bennük valami természetes ártatlanság. De hát ki tudja, meddig természetes valami, s hol kezdődik a természetellenes? Hogy mi a normális és mi az abnormális? Hogy a rinocéroszok szépek vagy otrombák? Hogy a moralitás a felsőbbrendű vagy a természet? Hogy jobb beállni a sorba vagy egyedül maradni a világon?

A Kommuna – székely öko-románc című darabot kifejezetten az előadásban játszó színészekre írta Radu Afrim rendező. Dálnoky Réka dramaturg, rendezőasszisztens szerint finom szövetű, lírai, de humorral és játékkal teli világa van az előadásnak, ami a mai ember számára kulcsfontosságú témát dolgoz fel: azt, ahogyan a történeteink menekvést nyújthatnak a magánnyal szemben. A díszlet a nézők adományaiból állt össze, így a színpad tele van emlékekkel és történetekkel, a közös múltunk ismerős bútoraival és tárgyaival. Radu Afrim a próbák alatt azt nyilatkozta, hogy egészen otthon érzi magát a sepsiszentgyörgyi társulatnál, és azért is öröm neki itt dolgozni, mert itt általában kreatív a légkör, nincsenek feszültségek.

A darabban Huba muzsikus egyedül él egy kúriában az erdő közepén. Szeretett nénikéje már rég meghalt, Ambrus, a mindenes, elment nyaralni Homoródalmásra, és még a tyúkok is hallgatnak, mert a múlt télen megfagytak. Huba különféle krémekkel kenegeti reumás ujjait, és álmatlan éjszakákon gyakran fekszik a plafont bámulva: nem viszi rá a lélek, hogy eladja a kúriát, amit már nem tud fenntartani. De egy sor bizarr esemény folytán a ház megtelik mindenféle bérlővel és az életük történeteivel, melyek úgy kanyarognak, mint a festett vonalak a korondi tányérokon.