Kártyások

„Szolgálj csak nekem, lelkecském, ahogy a nénéd szolgált, nyerjél nekem ugyanúgy nyolcvanezret, és mihelyt hazamegyek a falumba, márványszobrot állítok neked!” – mondja Gogol darabjának főhőse saját kiképzésű kártyacsomagjának, miközben a gyors meggazdagodás reményével belép egy kisváros vendéglőjébe. Iharev ismeri a kártyajátékok minden fortélyát, de tudja, hogy csak akkor lehet esélye a nyereségre, ha kellően körültekintő, ha arra is áldoz, hogy minden fontos információt begyűjtsön a vendéglátóstól, és mindenki másnál többet hajlandó fizetni egy kis csalásért. De talán még akkor sem lehet biztos a dolgában, ha nem ismeri vetélytársait… Egy biztos: a kártya nem zöldfülűeknek és forrófejűeknek való; aki nem tud olvasni minden gesztusból, szemrebbenésből, aki nem tud kellően higgadt döntéseket hozni ebben az ördögi világban, az könnyen ráfázhat.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol az orosz széppróza és drámairodalom egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakja, akinek életműve átmenetet képez a romantika és realizmus között, de groteszk hangvétele miatt a szürrealizmus egyik előfutárának tartják. Több méltatója is minden idők egyik legnagyobb humoristájának tekinti, egyes műveit a világirodalom alapművei közé sorolják. A revizort a 60-as, a Háztűznézőt a 90-es évek közepén mutatta be a szentgyörgyi társulat, Az őrült naplóját pedig két alkalommal is (1970, 2012) műsorra tűzte a színház, utóbb Mátray László előadásában. A Kártyások most kerül először színpadra Sepsiszentgyörgyön.

Műsorfüzet