Übü király

Abszurd, rémesen vicces, karikaturisztikus 21. századi politikai panoptikum Übü papával, Übü mamával, valamint a Lelkiösmerettel (akit bezártak a fagyasztóba), a Nyugattal és a Kelettel (akik nem mindig értik egymást), a Propagandával (akinek mindig igaza van, akkor is, ha nem), A három Töstérrel (akik négyen vannak), erotikus Nyulakkal, Alfred Jarryval, Medvékkel (már megint!), meg még ki tudja, kikkel, mert itt bármi megtörténhet, és általjában meg is történik.
Természetesen ez az egész merő kitaláció. Ha bármi ismerősnek tűnne benne a valóságból, az kizárólag a véletlen, a képzelet vagy a néző túl élénk fantáziájának műve. A szereplők kitalált alakok. Bárminemű hasonlatosságuk a ma élő, hatalommal bíró, ezáltal eléggé ismert személyekkel tényleg csak a véletlen műve. Higgyék el! Vagy ne.
Egyáltalján: mit jelent az, hogy Übü? Semmit. Ugyanakkor mindent. Maradjunk annyiban, hogy az übüség inkább a mindent átható, groteszk karaktervonások összessége:

falánkság
kapzsiság
irigység
kicsinyesség
hitszegés
lustaság
képmutatás
butaság
gyávaság
önzés
kegyetlenség
felelőtlenség
SZAHAR
és még sorolhatnánk.

Az eredeti darabokat Jékely Zoltán, Jákfalvi Magdolna, a Shakespeare-részleteket Nádasdy Ádám fordította

Übü papa és Übü mama hübrisze
Beszélgetés Erdei Gáborral és Pálffy Tiborral

Nektek mi volt az ősélményetek Alfred Jarry Übü királyával kapcsolatban?

Pálffy Tibor: Nálam nagyon egyszerű a történet. 1990-ben intézményesült a Figura Stúdió Színház, én épp akkor kerültem oda. S az első produkció, ami a repertoárra került akkoriban, az a ’87-ben bemutatott, majd felújított Übü király volt, amit Bocsárdi László rendezett. Ötven-hatvan százalékban új szereposztással került újra színre, én Bugrisláv királyfit játszottam.

Mennyiben volt más, mint a jelenlegi koncepcióban Bugrisláv karaktere, akit most Kónya-Ütő Bence játszik?

PT: Nagyon. Akkor mi még hittünk abban, hogy Bugrisláv lehet a megváltó, a megmentő. Azok még más idők voltak.

Erdei Gábor: Nekem viszont színészként ez az első találkozásom az Übüvel. Bár én is nagyon sokat hallottam a figurás verzióról, de csak előadásfotókat láttam róla. Őszintén szólva, én alig vártam már, hogy nekifogjunk a munkának, azután meg pláne, hogy kiderült, én leszek Übü papa és Pálffy Tibi kedves kollégám pedig Übü mama.

Mi volt az első, zsigeri reakciótok, amikor megtudtátok, hogy milyen szerepet kaptok?

EG: Nekem az első, persze, az öröm, de azért meg is lepődtem. Titkon azért sejtettem, hogyha Übü, akkor megvan az esélye, hogy én leszek. De azért kicsit reménykedtem is benne, hogy hátha nem…

PT: Én szinte borítékolni tudtam volna, hogy Übü Golyó (Erdei Gábor beceneve – szerk.) lesz. Az Übü mamával viszont megleptetek. De látva a koncepciót, amiben ez a szereposztás megszületett, szerintem nagyon helyén van, és nagyon örvendetes.

Játszottál már női szerepet?

PT: Még nem… bocsánat, de! Egyszer játsztam nőt, a Piroska és a farkas című szuper utcaszínházi produkcióban. De az egy nagyon más történet. Úgyhogy örülök, hogy megadatott a lehetőség, hogy megcsillogtathatom a női oldalamat.

Mit jelent ez a szerep, ez a színészi feladat jelenleg a pályátokon, amire Hegymegi Máté rendező felkért benneteket?

EG: Nekem az a legkomplexebb és legkülönlegesebb ebben a szerepben, hogy hogyan formálok meg – jobban mondva, mennyi módja van annak, hogy megformáljak – egy diktátorrá változó karaktert. Sok-sok előkép adta az inspirációt Übü papa személyiségéhez.

PT: Aki élt és mozgott, az benne van.

EG: Abszolút. Illetve ami még fontos alapvetés számomra, hogy minden emberben van egy ilyen önkényes személyiségjegy, és hogyha hatalmat kap, akkor egyszer csak ez – akár féktelenül – kibuggyanhat belőle. Übünél is így van, holott a Lelkiösmeret, akit Korodi Janka játszik, próbálja visszatartani, de sikertelenül. Egyébként ez a diktátor-szerepkör nagyon távol áll tőlem a mindennapokban, tehát az is új dolog, hogy ezt most itt kipróbálhatom és kiélhetem magam.

PT: Számomra ebben az abszurd darabban az is kihívás – a női szerepen túl – , hogy megtaláljuk azt a komédiakulcsot, ami arra jó, hogy kilazítsa a nézőt, leengedje a védekezési páncélt, hogy aztán jól gyomorszájon lehessen vágni, hogy hasson a dolog. Szerintem egészen jó úton vagyunk mind a két összefüggésben. Tehát a humor is alakul szépen, és a mögöttes is, az a beteges hangulat, az a beteges világ, ami körülvesz minket, és amiben kénytelenek vagyunk élni. Illetve látni azt a próbák során, hogy Golyó kollégám magát nem kímélve járja végig a karakter útját is és a színész útját is, az csodálatos. Ő nagyon sokszor példaértékű abban a hozzáállásban, amivel közelít a szerepeihez, ahogy beleveti magát. Szó szerint: a nagy tömegével beleveti magát a munkába, és olyan svungja, olyan energiája van, hogy öröm a partnerének lenni.

Alfred Jarry (1873 – 1907)
forrás: Wikipédia

„Ami Jarry esetében színháztörténeti fordulópontnak nevezhető, az a csend, éppen száz évvel ezelőtt (ma már 130 – a szerk.), talán néhány pillanatnyi, legfeljebb percnyi, amely elválasztotta egymástól a darab- (és korszak-) kezdő Szahart és a közönség elementáris felzúdulását. Merdre, hogy pontosak legyünk. És persze a felzúdulás is pontosítandó: értetlenkedés, megbotránkozás, lelkesültség egyként táplálta a szemtanúk szerint csaknem negyedóráig tartó, rendkívül fontos zűrzavart a bemutatón, amely újabb és újabb bemutatókon is követte a darab kezdőszavát, és – hogyan is fogalmazzunk – frissen tartotta, egy évszázadon át. (…) Elhangzott kezdőszava árnyékában pedig ott tornyosult a szörny, a báb, az Übü, nyelvi és színpadi jelenlétével dörzsölve mindannyiunk orra alá, hogy ezeken a deszkákon nem kívánja többé a valóság illúzióját kelteni.” (Nagy András: Jézus lebiciklizik a hegyről, in. Alfred Jarry: Az Übük, Orpheusz Könyvek, Fekete Sas Kiadó, 1997.)

 
Alfred Jarry 1896-ban bemutatott Übü királya az abszurd dráma egyik legkülönösebb és legprovokatívabb műve. Jarry Übü alakját egykori fizikatanáráról mintázta, akit diákjai már életében is kegyetlenül kifiguráztak. A főhős féktelen hatalomvágya és hübrisze egyszerre nevetséges és ijesztő. A hübrisz ókori görög eredetű fogalom, amely túlzott gőgöt, elbizakodottságot és mértéktelenséget jelent. Az ilyen ember úgy érzi, hogy mindenkinél hatalmasabb és fontosabb, ezért gyakran semmibe veszi az erkölcsi szabályokat vagy másokat. A görög drámákban a hübrisz szinte mindig bukáshoz vezet, mert a túlzott önhittség végül megbosszulja önmagát. De ezt a való életben is látjuk nap mint nap. Kérdés, hogy ez Übü papa és Übü mama esetében is így történik-e.