Tamási Áron
Hullámzó vőlegény
Bodrogi Antal a tehetsége és képességei szerint többre hivatott képkeretező, aki az érvényesülés égisze alatt tucatárujával járja a vásárokat. Az anyagi és erkölcsi csőd szélén álló Bodrogi adósságai rendezése érdekében ráadásul méltatlan érdekházasságra készül egy számára gyakorlatilag ismeretlen, de vagyonos vénlánnyal, akit (vagy inkább amit) akár a tiszta vonzalommal szeretett lány ellenében is előnyben részesít. Csodás pálfordulat eredményeképpen azonban Bodrogi „tiszta lelkiismeretének szava” győz: a vagyonszerzés helyett végül a szerelmet és a művészi szabadságot választja. A helyesen cselekvő hős pedig környezete elismerését és pozitív megerősítését is elnyeri.
Tamási meseszerű példázata a világháborúkat követő válság kontextusában íródott, tanulsága pedig a válságban való boldoguláshoz is nélkülözhetetlen erkölcsi alapvetést fogalmazza meg.
Az elmúlt években és a jelenben is olyan válságokat élünk, amelyek minden értelemben, egyénileg és közösségileg is kibillentettek az egyensúlyunkból. Valós krízishelyzetben pedig a morális stabilitás, a művészet jelentősége sokadrangúvá válik, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a fenntartható társadalmi egyensúly visszaállításához nem elegendő a fizikai jólétre való törekvés. Értékrendszereink olyan szinten relativizálódtak, hogy a „helyes” döntés vagy magatartás teljességgel értelmezhetetlenné vált.
A jellemgyenge ember megtérésének tanulságán túl, amelyet Tamási a rá jellemző meseiséggel, nyelvezettel, mágikus elemekkel és főleg humorral domborít ki, a Hullámzó vőlegény aktualitása abból a valós dilemmából fakad, amelyben Bodrogi magánemberként és művészként is hánykódik az érvényesülés, valamint a személyes és művészi önazonosság örvényében.
Az előadást előzetes egyeztetés alapján román felirattal is játsszuk.
Önvizsgálat Tamásival
Sorsfordító dugójáték
Életet lehelni a sárba
